• Megközelítés: Válaszútról tovább Dés irányába, majd kb. 5 km után balra kanyarodunk. Újabb 3 km után jutunk el Kendilónára.

A faluból kiérve már látszik bal oldalon a hatalmas romos vadásztorony. A szépen felújított kastély oldalán tábla hirdeti, hogy jelenleg fogyatékosok szociális otthona működik benne. A kapu egyik szárnya nyitva, belépünk. Szabad, kérdezzük két ott ácsorgó férfitól, felmutatva a fényképezőgépet. Igen, hogyne, menjünk nyugodtan, invitálnak be széles gesztussal. Pár perc múlva egy harmadik rohan utánunk, mit csinálunk, az otthont fényképezni tilos. Lassan leesik a tantusz, hogy valójában két „bentlakó” engedett be ilyen nagylelkűen. A kapus végül áldását adja arra, hogy a vadásztornyot lefotózzuk, de magáról a kastélyról egy kattintást se.

A vadásztorony még az első, késő reneszánsz stílusú kastély maradványa, melyet feltehetően 1698 körül kezdett építtetni gróf Teleki (I.) Pál. A Telekiek nem sokkal korábban, 1688-ban szerezték meg a birtokot a Hallerektől és 1935-ig folyamatosan az ő tulajdonukban volt. (A Hallerek a tragikus sorsúnak mondott Kendyek után lettek 1616-ban a lónai birtok urai. Hetven évvel később a Hallerek egy diplomáciai botrány következtében vesztették el, mikor is a császár megsértése miatt halálra ítélték Haller Jánost, apja pedig, hogy életét megmentse, Teleki Mihály közbenjárását kérte a fejedelemnél. Hallert felmentették, Teleki Mihály pedig a segítségért cserébe megkapta a lónai uradalmat.) Teleki Mihály tizedik gyermeke, a már említett, kastélyépítésbe kezdő Teleki Pál Rákóczi oldalán aktívan részt vett a kuruc szabadságharcban, büntetése pedig az volt a császáriak részéről, hogy felgyújtották az alighogy elkészült kastélyt, melyből így csak a 35 méteres torony maradt meg.
Maga a kastély XVIII. századi épületként van számon tartva, bár az átépítéseket is figyelembe véve jelenlegi formája jóval későbbinek mondható.