31. Dicsőszentmárton (Târnăveni) – Béldy udvarház

A Béldy udvarház is szerényen húzodik meg egy főtérről lekanyarodó mellékutcában. Az épületben a város múzeuma működik és anélkül, hogy elmagyaráznánk, miért vagyunk ott, belépőt váltunk és bemegyünk. A múzeumos néni fejenként két lejt kér, majd mikor megkérdezzük, fotózni szabad-e, bólogat, hogyne, csak tessék. Tíz perc elteltével utánunk jön, és kijelenti, meggondolta magát, csak akkor fotózhatunk, ha arra külön fizetünk. Mennyit, kérdem. Még öt lejt. Rendben, kifizetjük az öt lejt. Kicsit bosszant az utólagos pénzkunyera, világért sem az összeg miatt, hanem magáért a tényért, hogy ilyen ócskán próbálják megfejni a véletlenül arra szédelgő múzeumlátogatót.

Bár valójában nem számítottam másra, mégis fokozódik bosszúságom, amikor meglátom, hogy a bejáratnál egy meglehetősen frissen faragott kődarab melletti felirat azt hirdeti, dák lelet, és végigsétálva a kitömött madarak termén átjutunk a „Dicsőszentmárton történelme” részlegbe, ahol a város jelentős személyiségeinek listája befejeződik a világháborúkban elesett román katonákkal. Folytatás