Zúzmarás kastélypark látványára ébredtünk a Chateau de Werde-ben, a friss croissant-t és baguette-et egy mosolygós bácsi hozta a reggelihez, akiről kiderült, a tulajdonos édesapja, illetve társtulajdonos. Reggeli után Xavier Millerrel beszélgettünk, aki egy strasbourgi hotel menedzsere is, így bőven van tapasztalata e téren.
A kastély alapjait az 1200-as években fektették le, és bár nem a legnagyobbak közé tartozik a maga ezer négyzetméteres területével, stratégiailag elég fontos szerepet töltött be, ugyanis folyó mellett helyezkedik el. „Középkori autópálya” – viccelődött Xavier. A háborús zónában fekvő épület sokszor megsérült, tulajdonost cserélt, majd szerzetesek vették át, akik a faluban iskolát működtettek.
Xavier és családja 2005-ben költöztek be a kastélyba, de mivel „egy kicsikét nagy” egy családnak, úgy döntöttek, hogy szállót nyitnak a földszinten és az első emeleten. A lakosztályokban a bútorzat és az egyéb berendezési- vagy dísztárgyak eklektikusak, az antik bútorok több kort idéznek.
Amikor a jelenlegi nászutas lakosztály festett szekrényét mutatta, évszámokkal, iniciálékkal, Xavier meglepődött azon, hogy mi nem lepődünk meg. A franciák kuriózumként szokták megcsodálni a szekrényt, az erdélyi turisták pedig csak bólogatnak, hogy persze, persze, ez nálunk is szokás.
A beszélgetés után a Xavier ajánlotta kastélyt látogattuk meg nem messze a Chateau de Werde-től. A XII. századi Haut-Koenigsburg vára már jó messziről látszik a domb tetején – természetesen ezt is stratégiailag kiszámított helyre építették. Gyönyörű szerpentineken közelítjük meg, a hó szikrázik, az idő olyan tiszta, hogy bő kilométerekre el lehet látni a völgyben.
A Haut-Koenigsburg kastély nem szálló, hanem egyszerűen látogatható, múzeumszerű. A bejáratnál és aztán végig, több eremben is nagy pannók hirdetik „a nagy restaurációt”, amely a várakozásokkal ellentétben nem mostanság, hanem az 1900-as évek elején történt. Persze azóta is folyamatosan igazgatják, a teljes pusztulástól viszont akkor, a XX. század elején mentették meg, „mert volt rá politikai akarat” – olvashattuk a táblákon.
A kastélyban körtúra alatt lehet megnézni a termeket: a császárné szobáit, a császár hálószobáját, a konyhát, a fegyvertermet, az ebédlőt. Az egyik bástya kis ablakaiból még csodálatosabb kilátás nyílik a völgyre, a sorakozó, behavazott szőlőtőkékre, a hegyre kanyargó szerpentinre.
Télen korán zárnak, így majdnem benn is maradtunk, miután épp csak végigrohantunk a várkastélyon, majd tovább indultunk Strasbourg felé, az Európai Parlamentbe.